Beszámoló a tizenegyedik műhelymunkáról
Beszámoló a tizenegyedik műhelymunkáról
2019. szeptember 20-án megrendezésre került a Transznacionális együttműködések (EFOP-5.2.2-17-00037) Vallás és kultúra a családokért elnevezésű projekt tizenegyedik műhelymunkája az hevesi Eötvös József Református Oktatási Központban.
A műhelymunka témája: Generációs hidak – közelítés és értékátadás
Témavezető: Balla Zsanett
A műhelymunkán részt vettek a meghívottak, a célcsoport tagok, többek közt Varga Zsolt antropológus és Kovács Angelika pszichológus.A műhelymunkán résztvevők diskurzusa az alábbiak mentén zajlott:
A generációkról általában
A generációk típusai
Generációs problémák és megoldásaik
Kötetlen beszélgetés a témában
A műhelymunkát először a generáció definiálásával kezdték. A szociológiai megközelítése felől a generáció olyan személyek csoportja, akik ugyanabban a korszakban születtek, akiket sajátos események, és folyamatok alakítanak és kötnek össze. A résztvevők közösen egyeztették közösségükben a különböző nemzedékeket, és azok jellemzőit.
– Csendes vagy veterán generáció (születési idejük:1925–1942)
Tagjaikra jellemző a biztonságra törekvő magatartás. Számukra a családi értékek kiemelt fontossággal bírnak. Nehezen birkóznak meg a digitális társadalom kihívásaival.
– Baby-boomerek (születési idejük:1943–1960)
Tagjaik a háború után születtek. Ifjú korukat a nélkülözés jellemezte. Továbbijellemzőjük: a megfelelés, alapos szakmai tudás, a sokoldalúság igénye.
– X generáció (születési idejük:1961–1981)
A generáció fiatalkorát a relatív béke és jólét korszakában töltötte. Megoldáskereső magatartás jellemzi őket, mely szakmai igényességgel és tudással párosul. Fontos a számukra: státus, pénz, a társadalmi ranglétrán való előrejutás.
– Y generáció (születési idejük:1982–1995)
Tagjai magabiztos, energikus, kreatív személyek, akik a korábbitól jelentősen eltérő viselkedést mutatnak a tanulás és a munkavégzés területén. Belenőttek a modern technikai fejlődésbe. További jellemzőjük: a kortárs csoportok erős befolyása, szívesen dolgoznak társakkal együtt, de a céltalanság és a kiszámíthatatlanság is jellemzőjük lehet.
– Z generáció (születési idejük:1996–2010)
Életük egy részét az internet világában élik: bátrak, kezdeményezőek, kevésbé kételkednek saját képességeikben, praktikus szemléletűek. A való világban konfliktuskezelési készségük hiányos.
– Alfa generáció (születési idejük:2010–)
„Új csendes” generációként említik őket, a korábbiakhoz képest csendesebb, visszafogottabb viselkedést figyeltek meg náluk.
A generációk közötti különbségek a kommunikáció, és az együttélés akadályává is válhatnak. Ebből adódó generációs szakadék közösségi, családi és az élet minden területén létrejövő szituációkban egyaránt gondot okozhat, különös tekintettel a kulturális, motivációs és szocializációs különbségekre. Ahhoz, hogy feloldjuk az ellentéteket, és jobb, együttműködőbb légkört kell kialakítani, a különböző generációk között. Elengedhetetlen, hogy megismerjék egymást, megszabadulva a sztereotípiáktól. Javaslatként hangzott el hogy használjuk ki erre a közös eseményeket, rendezvényeket, ünnepeket. Tehát közösségként kell működnünk. A generációs szakadék csökkentésében a kommunikáció erős eszköz lehet. Sokszor panaszként merül fel a kommunikáció hiánya a generációk között. Ha megpróbálják megérteni egymást, jó eséllyel könnyebben elfogadják egymás gondolatait, és látásmódját. Ehhez pedig nyitottságra van szükség.
A műhelymunka során megállapításra került, hogy nélkülözhetetlen a generációk kisközösségi és családi értékközpontúság alapján történő közeítése a kirekesztő folyamatok kialakulásának megelőzése és elkerülése érdekében. A szakmai céljaink eléréséhez, többek között tehát az előítélet mentes, társadalmi megkülönböztetés mentes (életkori, vagyoni, egyéb hovatartozási) közösségi kommunikációhoz, helyi társadalmi folyamatokhoz elengedhetetlen a generációs jellemzők alapos és pontos ismerete, az ismertetett életkori kategóriák inkorporálttá válása könnyebbé teszik a műhelymunka résztvevői részére a tendenciák kialakulásában való magabiztos eligazodást és szervesen járulnak hozzá a helyi kisközösségek megerősödéséhez, a hátrányos megkülönböztetés megelőzéséhez, megszüntetéséhez. Számos előítélet és berögzült életkori hozzáállás írható felül az életkori sajátosságokból adódó perszonális viszonyulások alapos ismeretével, hiszen a közösségfejlesztő események szervezése során a közösség életében meghatározó személyek, közösségi vezetők tudatos szolgáltatás-szervezési tevékenysége révén generációk közelítése, negatív tendenciák megelőzése, megszüntetése valósulhat meg társadalmi, jellemzően helyi értékeken alapuló befogadó attitűd kialakítása érdekében.
A műhelymunkáról szóló beszámolót készítette:
Kis Zoltán
szakmai vezető
